Kettős sípot fújó zenész szobrocskája Százhalombattáról

Európa kora vaskori zenetörténetének fontos, különleges eleme a mintegy 8 cm magas kis bronzszobor. A szobrocska talpán látható szegecslyuk valamiféle alapra való felerősítésre utal. A szobor állhatott fémedény peremén, vállán, vagy kis szoborcsoport egyik résztvevője is lehetett. A szinte meztelen férfialak kettős sípot fúj. Az antik görög hangszerek között ehhez legközelebb az aulosz áll. Az aulosz a legfontosabb ógörög fúvós hangszer a Kr.e. 7. századtól kezdve. Valószínűleg duplanáddal megszólaltatott oboaféle kettős síp. A kettős síp használata általános volt az egész Közel-Keleten. Nem egyértelmű, hogy mikor honosodott meg görög földön. Általában éles, erős hangúnak tartották, ezért illett az eksztatikus kultuszcselekményekhez. A művészi auloszjáték önállósult, Delphoiban, Apollón szentélyében Kr. e. 586-tól auloszversenyt rendeztek. Athénban, Spártában és Thébaiban az auloszjáték elsajátítása a nevelés részét képezte. Etruszk sírkamrák falfestményein is feltűnik az aulosz ábrázolása, amely feltehetően a római kori tibia előfutárának tekinthető. A gondosan formált, finom részletekkel megmintázott százhalombattai kis szobor a Krisztus előtti 6. században készült. A kettős sípot fújó zenésznek a százhalombattaihoz legjobban hasonlító ábrázolása Közép-Európából 2 helyről ismert (az ausztriai Kleinkleinből, és a morvaországi Byči skála-barlangból). Ezek az ábrázolások azonban két dimenziósak, temetkezéshez tartozó fémedények oldalába vannak bekarcolva.

Események
 
 
Keresés
A hónap műtárgya
Kettős sípot fújó zenész szobrocskája Százhalombattáról
Kettős sípot fújó zenész szobrocskája Százhalombattáról

Európa kora vaskori zenetörténetének fontos, különleges eleme a mintegy 8 cm magas kis bronzszobor.

Hírdetés
 
Adatvédelmi nyilatkozat ©2010 Matrica Múzeum, Minden jog fenntartva! | 
Matrica Múzeum