Lexikon

Brigetio — Komárom területén, a Duna jobb oldalán található Szőny helyén volt jelentős római kori katonai tábor és polgárváros, amely  az Aquincum-Arrabona közötti fontos út közbenső állomásának szerepét is betöltötte. Neve a kelta brig (erőd) szóból származik.

Bronzkor — Az őskor hármasfelosztásában a kőkor és a vaskor közötti időszak. Közép-Európában a Krisztus előtti 2700 és 850 közötti időre helyezhető. Jellemzői: a társadalmon belül elkülönült, a távolsági kereskedelmi kapcsolatokat ellenőrző fegyveres vezető réteg, magas szintű bronzművesség.

Canabae — A hosszabban időző katonai táborokat körülvevő telepeket jelöli, amelyek fabódéiban, sátraiban, vagy kőépületeiben a magukat a légióhoz tartozónak sorolt személyek (például markotányosnők, szatócsok) ütöttek tanyát.

Cicorlencse (Vicia ervilia) — A bronzkorban kedvelt, a százhalmok tájékán is honos hüvelyes főzeléknövény.

Eraviscusok — A Kr. e. III. században a Kárpát-medencébe érkező, alapvetően földműveléssel foglalkozó kelták 12 törzsének egyike. amely eredetileg a Rába környékén élt,  és Kr. e. 60-50 táján vándorolt  a mai Pest, Fejér, Tolna megye területére. A törzsnek saját pénzverése is volt. Az első pénzverőiket  egykori Citadella környéki telepük közelében találták.  Eraviscusok éltek még Gorsiumban, Matrica, Dunaújváros, Nagyvenyim, Budatétény térségében is.

Ferenczi Illés — Százhalombatta egykori tanácselnöke (1960-1970), majd tanácselnök-helyettese (1970-1990). Az ő kezdeményezésére alapította a város 1987-ben a „Matrica" Múzeumot. A múzeumi gyűjtemény alapját elsősorban a 60-as, 70-es években folytatott nagy építkezések során megbolygatott régészeti lelőhelyekről előkerült és begyűjtött leletek jelentették. Ferenczi Illés és a hozzá csatlakozott lelkes helyi csapat figyelemmel kísérte a munkálatokat, és vigyázott arra, hogy ne kerüljenek illetéktelen kezekbe az értékek. „Élt Százhalombattán egy férfi, aki szívügyének tekintette a múlt emlékeinek ápolását és méltó helyen történő megőrzését."

Hallstatti kultúrkör (Hallstatti időszak) — A nyugat- és közép európai korai vaskor Kr. e. 750-450 közötti időszaka. A kultúrkör névadó lelőhelye a felső-ausztriai Hallstatt, ahol 1846-ban egy őskori sóbányához tartozó gazdag vaskori temetőt fedeztek fel.

Halomsír (kurgán vagy tumulus) — Az elmúlt néhány ezer év során készült sír vagy sírcsoport, amely fölé földből és kövekből halmot emeltek. Magasságuk változó, a néhány méterestől a 69 méteresig terjed. A Százhalombatta és Érd között húzódó területen található sírkamrákban a Hallstatti kultúra előkelőségei nyugszanak, akiket haláluk után máglyán égettek el, s akiknek hamvait itt helyezték el.

Intercisa — Ókori római település a mai Dunaújváros (Dunapentele) területén. Az Aquincumtól 45-47 római mérföldre fekvő egykori katonavárosból származó feliratos kövek, mozaikpadló-töredék és az egykori füdő romlai láthatók az ősi település nevét viselő múzeumban.

Kelták — A Rajna és a felső-Duna vidékéről származó, onnan Közép-Európát lassan erárasztó indoeurópai népcsoport. Egy svájci kelta lelőhely alapján La Tene kulturának nevezett kelta műveltség emlékei szép számmal megtalálható hazánk területén is. A druidák népének, a vaskorszakban hozzánk érkező keltáknak köszönhetjük például az örlés tudományát is. Ma keltáknak tartják az ősi beszédtől jócskán eltávolodott nyelvű bretonokat, velszieket, gaeleket.

La Tène időszak (La Tène kultúra) — A nyugat- és közép európai kései vaskor Kr. e. 450 és 50 közötti időszaka. Névadó lelőhelye a svájci tóparti település, La Tène, ahol harcosok csontvázas sírjai kerültek elő. A La Tène-kultúra kifejezés alatt a kelták anyagi kultúráját értjük.

Magister — római tisztviselő, közhivatalnok.

Matrica — (ejtsd: mátrika) A II-III. században a mai Dunafüreden állt a Római Birodalom védelmi rendszerének részét alkotó római település és katonai tábor. Erről az egykori virágzó településről kapta a százhalombattai városi múzeum a nevét.

Meanderminta — Szögletes, vagy más bolyolult vonalban, esetleg ismétlődő módón húzódó kígyószerű díszítmény.

Mezolitikum (átmeneti kőkor) — Magyarország régészeti felosztásában Kr. e. 10000 - 6000 közötti időszak. Eszköztárának, a paleolitikumhoz hasonlóan szintén a pattintott kő az alapja. Emellett gyakran használtak mikrolitokat, vagyis apró kőszerszámokat, amelyeket fogszerűen egy közös nyélbe illesztettek.

Mikromorfológia — A morfológia önmagában alaktani jelentéssel bír. A szakkifejezést tudományáganként eltérő értelemben használják. Míg az orvostudományban sejtszintű kutatások megnevezése, addig a régészetben és a geológiában a felszínfejlődés, talajképződés folyamatát jelölik vele.

Óvárosi Szerb templom és Múzeum (Százhalombatta) — A város barokk stílusú szerb ortodox temploma az Óváros fõutcájában található. Az 1720-ban készült fatemplom helyett készült, az ortodox előírásoknak megfelelően kelet-nyugati tájolású kőtemplomot 1750-ben szentelték fel, és a XIX század végén restaurálták.

Őskor — Az emberiség történetének kezdeti, leghosszabb időszaka. A szerszámkészítő emberek megjelenésétől az írásbeliség kialakulásáig (hazánkban a római foglalásig) tart. Az őskor hagyományos hármas felosztása: kőkor, bronzkor, vaskor. A kőkor további felosztása: paleolitikum, neolitikum, mezolitikum. Közép-európában számolni lehet egy elkülöníthető rézkori időszakkal is.

Őskőkor (paleolitikum) — A táplálék megszerzésének jellemző módja a vadászat és a gyűjtögetés. Magyarország régészeti felosztásában Kr. e. 350.000 - 10.000 közötti időszak.

Pannóniai hadsereg — A pannóniai limes mentén négy, egyenként 6000-6000 fős, tökéletesen képzett és jól megfizetett katonákból álló legio állomásozott. Ugyancsak a hadsereghez tartoztak a légiók közötti határszakaszok védelmére rendelt, legalább ugyanilyen tömeget kitevő segédcsapatok. A stratégiai jelentőségű pannóniai hadsereget gyakran rendelték más expedíciós hadjáratra. Az ennek során elszenvedett emberveszteségeket idegen katonákkal pótolták, amelyek nem egyszer önálló (pl. afrikai, gall) csapattestet alkottak. Ezek a katonák idővel itt, Pannóniában szereltek le, családot alapítottak, s elkeveredtek a pannóniai falvak és városok lakosságában.

Poncolás — Fémtárgyak felületét borító, egyformán ismétlődő aprólékos díszítés készítése.

Dr. Poroszlai Ildikó (1955-2005) — Régész, muzeológus, a „Matrica" Múzeum és a Régészeti Park alapítója és igazgatója, a hazai kísérleti régészeti kutatások úttörő egyénisége. A Pulszky Társaságnak alapító tagja. 1996 óta a svéd-magyar tudományos együttműködés egyik vezetője, 1998-2002 között a holland-magyar kormányközi kapcsolat kismúzeumi koordinátora volt. 1998-ban Százhalombatta Városa a Pro Urbe díjjal jutalmazta. Halála után az általa létrehozott Régészeti Park melletti utcát róla nevezték el.

Profán — Nem beavatott, hétköznapi, a szakrális ellentéteként világi, vallásmentes, pejoratív szóhasználatban: durva.

Retro — múltbéli szokás vagy divat szerint.

Régészettudomány — Az emberiség régmúltját, az ember múltbeli tevékenységét kutató társadalomtudományi ág. Feladata az emberi tevékenység során keletkezett települések, temetők, tárgyi maradványok felkutatása, feltárása, értelmezése és a nagyközönség számára való bemutatása. Magyarországon a régészeti korok felső határa 1711. A további korszakokkal a történettudomány foglalkozik. A régészeti kutatást számos segédtudomány erősíti: geológia, talajtan, archeobotanika, archeozoológia, légi fotózás, térinformatika stb.

Rézkor — Magyarország régészeti felosztásában Kr. e. 4400 - 2700 közötti időszak.

Rituális — szertartásos, a vallás által előírt.

Római katonai tábor — Az I-III. században a birodalom határát, a Duna partján húzódó limest védő római katonai erődítés. Az egykori (előbb palánk- majd kő-) tábor területén falmaradványokat tártak fel, ezért az ásatás helyszíne régészetileg védett.

Római kor — Magyarország területén a Krisztus utáni 1-5.század közötti időszak. A Dunántúl is része lett a hatalmas Római Birodalomnak. Pannonia római foglalása négy részletben történt, Kr. e. 35 és Kr. u. 46-49 között.Pannonia provincia a mai Dunántúlt, a Bécsi-medencét, Burgenlandot, Szlovénia egy részét, a Dráva-Száva közét és Bosznia északi harmadát foglalta magába.

Sövényfonásos fal — Ősrégi falazási mód. A csiszolt kőkorszak embere barlangokban lakott, de Európában a bronzkortól a XIV. századig sok helyen (hazánkban a XX században is) karóvázas, szelemengerendás, sövényfonásos, sártapasztásos falú házak épültek. A földbe tartóoszlopokat vertek, erre került a gerenda, majd az oszlopok közé állított fakarók köré sövényszerűen ágakat fontak, végül az egészet sárral tapasztották be.

Szakrális — Misztikus, szent, isteni, természetfeletti, transzcendens. A régészetben például szakrális jelzővel illetik a kultikus helyeket és kegytárgyakat, a templomokat.

Százhalmok — A Százhalombatta és Érd közötti 50 hektáros területen található 122 db, mintegy 2700 éves, koravaskori halomsír elnevezése. Százhalombatta nevében őrzi a sírmezőt.

Százhalombatta — A bronzkor óta lakott Pest megyei város. A Mezőföld csücskében fekvő település a Duna nyugati partján fekszik, ott, ahol a Benta-patak a folyóba ömlik. Az itatót jelentő török eredetű Batta név először 1318-ban fordul elő, noha a falu a XIX. század elejéig az őskorból származó száznál is több sírhalomról a Százhalom névre hallgatott. Az alig párezer lakosú faluból az ide telepített olajfinomító és a Dunamenti Erőmű révén lett mára 18 ezres város.

Tatárjuharos lösztölgyes — A bronzkorra és vaskorra egyaránt jellemző, de az Alföld több helyén ma is megtalálható erdőssztyeppe-társulás, amelyben a viszonylag száraz klímának megfelelően az erdőfoltok füves területekkel keverednek. Lombkoronaszintjüket a cserfa, a molyhos, a kocsányos és a kocsánytalan tölgy mellett tatár és mezei juhar, vadkörte alkotja. A fák között a csíkos kecskerágó, a csepleszmeggy, a kökény, a galagonya a legelterjedtebb.

Újkőkor (neoltikikum) — A kor jellegzetessége a csiszolt kőeszközök használata, élelemtermelés, a növények és állatok háziasítása, az állandó települések létrejötte, a fazekasság és a szövés megjelenése. Magyarország régészeti felosztásában a Kr. e. 6000 - 4400 közötti időszak.

Vaskor — Az őskor legfiatalabb időszaka. Közép-Európában a Kr. e. 750-50 közötti időre tehető. A társadalmat kis számú elit által vezetett törzsek alkotják. A vas használata válik általánossá a szerszám- és fegyverkészítésben. A korszak belső felosztása: korai vaskor (Hallstatt-időszak), kései vaskor (La-Tène-időszak).

Vatya kultúra — A korabronzkort követően, a Kr. e. II. évezred közepén a Duna-parton pásztorkodó és földművelő népesség kultúrájának elnevezése.

Vicus — Általában katonai táborok közelében létesült római kori polgári település, ahol a katonák hozzátartozói, a veteránok, illetve a kiszolgáló iparosokk, kereskedők és markotányosnők telepedtek le.